Szentegyházasfalva

Hargita hegység központi vonulatának déli lábánál, a Szentegyházasfalvi – láz központi részén fekszik.
Fekvése miatt a kisváros éghajlata hegyvidéki, vagyis a szokásosnál zordabb. A népi szólás is ezt fejezi ki, miszerint: „kilenc hónap mindig hideg, a másik három sem meleg”.
Az északkeleti szél nyáron szárazságot, télen nagy fagyokat okoz. A délnyugati szél enyhébb és csapadékban gazdagabb. Igen gyakoriak a hófúvásokat előidéző téli viharok, valamint a néha nagy károkat okozó nyári zivatarok, jégesők. Szentegyháza környékének az éghajlatát a hosszú és hideg tél, rövid tavasz, száraz és hosszú nyár, rövid ősz jellemzi.

Szentegyháza növényvilága nem tér el a környékbeli tájak jellegzetességeitől. Itt található az ország egyik legcsodálatosabb, Európa legmagasabban fekvő nárciszmezője. Májusban fehérbe öltözik a rét, mivel ilyenkor virágzik a vadon élő, kábító illatú csillagos nárcisz (Narcissus stellaris, népies elnevezéssel kákavirág). A boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) egy másik ritka növényünk.
Hargita-hegység lejtőit bükk- és fenyőerdők borítják, a magasabb helyeken pedig havasi legelők tarkítják. A hegység területén mindenütt megtaláljuk a vulkáni utóműködések nyomait: a számtalan borvízforrást és mofettákat. A faunára jellemző, hogy az erdők vadban gazdagok, a hegyi patakokban pedig sok a pisztráng.

Oláhfalun tulajdonképpen két falut értettek Szentegyházasfalut és és Kápolnásfalut.A község a reformáció idején is megmaradt a római katolikus valláson. A település eredeti neve Oláhfalu volt, amint az az 1406-os és a XVI. századi dokumentumokban olvasható. Késõbb a kiváltságlevelekben Szentegyházas-Oláhfalu néven szerepelt.

A Homoród mente legnagyobb és legmagasabban fekvő (860m) települése Szentegyháza 1830 - ig. együtt szerepel minden hivatalos okiratban Kápolnással, hiszen testvértelepüléséről van szó.
A település az 1600 - 1700 - as években az erdélyi fejedelmek kiváltságokkal, adó mentetéssel segítették, hogy gyarapodjon.
Szükség is volt a segítségre, hisz a havasi legelőkön csak pásztorkodásból, falutermelésből meg gyenge, mezőgazdaságból lehetett megélni.
A település kulcsfontosságú ezen a helyen hisz Csíkszereda és Udvarhelyi útszakaszon ez az egyetlen település, ahol megszállhattak a kereskedők.
Szentegyháza szenátorokat, bírókat választatott, peres ügyeiket ők maguk intézték nem kellett Székely-udvarhelyhez fordulniuk.
Az országgyülésre követelési joguk 1914-ig fenn maradt. A lakosság 95% magyar és római katolikus.
Az egyházi feljegyzés szerint már 1360-ban megvolt a parókia, 1633-ban készült a templom kőkerítése, a mai templom 1760-ban épült.
Szentegyháza püspöki segítség nélkül építette templomát, és innen származik a helység neve.
Szentkereszt-bányát 1863-ban építették ki Gyertyánfi mérnök testvérek.
Szentegyházát 1968-ban városi rangra emelik, és véglegesen hozzácsatolják a délen fekvő Szentkereszt-bányát.
A Gyertyánfi testvérek fémfeldolgozó gyárat alapítottak, amit a szabadságharc idején Ben tábornok lefoglalt ágyúcsöveket és ágyúgolyókat gyártott a helyszínen.
Sok viszontagság után1948-ban államosították a gyárat és Szentegyháza lesz Székelyföld egyetlen vaskohászati és fémmegmunkáló: központja.
Szentegyháza rendelkezik, óvodával, iskolával, egészségügyi központtal, rendőrséggel, és Gyermekfilharmóniával melynek vezetője Haáz Sándor.
1992-ben a városnak 7613 lakosa volt (7507 magyar). Hagyományaiból Szentegyháza megőrizte a népviseletet, szötteseket.

Patak a Vargyas-völgyében

Szentegyháza-Oláhfalu